 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
|
Rudolf NUREYEV
(1938-1993)
 |
Rudolf Nureyev 1938. március 17-én tatár szülőktől született a Bajkál tó mellett egy transz-szibériai expresszen, majd a baskíriai Ufában nevelkedett. Gyerekként baskír néptánc csoportban táncolt, ahol hamar felismerték tehetségét. 1955-ben került a világhírű leningrádi (ma szentpétervári) Kirov (ma Mariinszkij) Színházhoz balettet tanulni. Itt Alexander Puskin vezetésével a nyolc osztályt három év alatt végezte el, és rövidesen a társulat szólótáncosa lett.
Az Együttessel 1961 júniusában nyugati körútra indult, és a párizsi fellépés után a Le Bourget repülőtéren megszökött a szovjet biztonsági emberek elől, menedékjogot kért és kapott. Ez az "ugrása a szabadságba" a nemzetközi sajtó címoldalára került.
Alig egy hét múlva már aláírta első szerződését a Grand Ballet du Marquis de Cuevas együtteshez, majd hamarosan Dame Margot Fonteyn hívta meg partnernek a londoni Royal Ballet-hez (1962). Ez a partnerviszony egészen a 70-es évekig tartott, és gyakori londoni szerepléssel járt. Ez persze Nureyevet nem akadályozta meg abban, hogy közben a világ számos más színpadán is fellépjen. Többször is dolgozott hosszabb ideig a bécsi Staatsoper balettegyüttesével és a Milánói Scalában. Először állampolgárság nélkül járta a világot, majd később - fogadott "papája", a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere, Prof. Wilhelm Hübner és felesége, Lydia közbenjárásával - osztrák állampolgárságot szerzett. Mintegy száz különböző szerepben táncolt, és nemcsak kivételes technikai virtuozitásával kápráztatta el a közönséget, hanem még inkább személyiségének varázslatos kisugárzásával.
Gyakorlatilag a repertoár minden fontos klasszikus és modern szerepét eltáncolta. Voltak szerepei, amelyeket a koreográfusok kimondottan neki készítettek, például Sir Frederick Ashton "Marguerite and Armand" ("A Kaméliás Hölgy" 1963), Roland Petit "Elveszett paradicsom" (1967), Maurice Béjart "Egy vándorlegény dalai" (1971) (partnere Paolo Bortoluzzi). Sir Kenneth MacMillan " Rómeó és Júliá"-jának ő volt az első Rómeója. Művészi skáláját tovább szélesítette olyan kortárs-koreográfusok műveivel, mint Martha Graham, Glen Tetley, José Limón és mások.
Mint koreográfus egyik első nagy munkája volt a "Bayadére" harmadik felvonásából az Árnyak táncának színpadra állítása 1963-ban. Később 1967-ben, saját maga is megkoreografálta a "Rómeó és Júliá"-t a London Festival Ballet részére. Említhetjük még "Manfréd" című balettjét (1969) a Párizsi Operában, ahol később művészeti igazgató lett, és jelentősen megemelte az együttes nemzetközi presztízsét. 1992 októberében Marius Petipa leglátványosabb balettjét, a teljes "Bayadére"-t tanította be a Párizsi Operabalettnek.
 |
Nem-táncos szerepei közül meg kell említenünk a Sziámi Királyt "A Király és Én" című Rogers and Hammerstein musicalban, vagy Dr. Ashenbachot Flemming Flindt "A halál Velencében" című balettjében.
 |
Utolsó táncos szerepe Keveházi Gábor balettjében a "Cristoforo"-ban az Angyal, amelyet Budapesten a Magyar Állami Operaházban táncolt 1992 februárjában és márciusában.
Nemzetközi hírneve csak növekedett számos filmszereppel és TV-show-val. Többek között "Táncos vagyok" című filmje 1972-ben az egész világot bejárta.
Karrierjének alkonyán a "tánc szupersztárja" karmesterként is működött. Ilyen jellegű bemutatkozása a bécsi Auersperg Palotában történt 1991. június 25-én. A bécsi rádió zenekritikusa "kis Karaján"-ként említette.
 |
Bécs és Athén után a budapesti Operaház közönségének is alkalma nyílt megcsodálni Nureyev karmesteri tehetségét a Failoni zenekar élén, 1991. szeptember 30-án. Bár egészsége kezdett vészesen romlani, nagy kitartással vezényelt olyan fontos színpadokon, mint a Los Angeles-i Operaház vagy a New York-i Metropolitan. Az utolsó pillanatig dolgozott, amíg egészsége megengedte. 1993. január 6-án Párizsban hunyt el. Hamvait a párizsi Orosz Temetőben helyezték örök nyugalomra.
 |
