Miért Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny?
Egy verseny születése

Az utóbbi időkben egyre több a balettverseny világszerte.

Vajon miért terjedtek el ennyire a balettversenyek? Kinek van szüksége ezekre a versenyekre: a közönségnek, a kritikusoknak, az együtteseknek vagy talán a táncosoknak? Határozottan kijelenthetjük, hogy mindenkinek. A táncosok számára ritkán adódó alkalom nyílik a versenyek során tehetségük, tudásuk felmérésére. Ez ön magában is elegendő ok arra, hogy balettversenyeket tartsunk és hagyományt teremtsünk - ráadásul maga Rudolf Nureyev bátorított minket e kihívás megvalósítására.

Ha valaki kételkedik a balettversenyek hasznosságában, csak utalnunk kell arra, hogy a klasszikus balett világszerte veszélyeztetett helyzetbe, "kisebbségbe" került. E verseny repertoárja lehetőséget ad az ismerkedésre. Ha teljességében nem is, de részletekben a közönség megismerkedhet a balettművészet ritkán vagy soha nem látott gyöngyszemeivel. Az esemény másik haszna, hogy remélhetőleg felkelti a versenyszellemet a résztvevő és a nézőtéren ülő fiatal táncosokban.

A RUDOLF NUREYEV Budapesti Nemzetközi Balettverseny meglehetősen későn indult, összehasonlítva más, több évtizedre visszatekintő balettversenyekkel. Ennek ellenére mégis "látunk benne perspektívát". Célunk, hogy itt, Közép - Európában alkalmat biztosítsunk fiatal, "karrierjük elején álló" táncosoknak a bemutatkozásra, hogy bizonyíthassák tehetségüket és fejlődőképességüket. Nureyev nevének használata nem csak egy "reklámfogás", mint ahogyan azt néhányan hinnék.

A mi együttműködésünk Rudolf Nureyevvel a nyolcvanas évek végére datálódik: ebben az időben vette fel vele a kapcsolatot Bokor Roland. 1991-ben meghívta Budapestre vezényelni, majd felkérte, hogy vegyen részt egy új balett produkcióban, Keveházi Gábor "Cristoforo" balettjében - és nem Bukarestben, ahogy tévesen egyik biográfusa írta.

Nureyev, mint világutazó művész bejárta az egész földtekét, de gyakorlatilag sose járt "igazán" Magyarországon. Ez az "igazán" egy eset alól jelent kivételt: amikor 1958-ban Bécsbe utazott a Nemzetközi Ifjúsági Fesztiválra. A Kirov Balett egy kis csoportjával autóbusszal jöttek a moldáviai határtól, át Magyarországon, és fél napra megálltak Budapesten. Jellemzően a buszból még ki sem szállhattak, bár körülvitték őket sietve a városban, így az Operaházhoz is. Ahogy Ő maga később mesélte: "csak úgy forrtam a dühtől, rettenetesen bosszankodtam, hiszen először voltunk távol Oroszországtól, hogy valami szépet lássunk..." Azóta állandóan szeretett volna Magyarországra jönni, de persze ez lehetetlen volt... Sokkal később Nureyev és Bokor megegyeztek egy szerződés félében... és egy tikkasztó kánikulai napon Nureyev megérkezett Bécsből vonattal. Kíséretében hűséges asszisztense, Madame Douce.

A '90-es évek legelején Nureyev új oldalát fedezte fel nyugtalan tehetségének, zenekari karmesternek akarta magát átképezni, és ezt nagyon komolyan is vette. Bemutatkozó koncertjét egyedül csak Bokor és csapata rögzíthette Bécsen, így természetes volt, hogy Bokor kérésére elvállalja a Failoni Kamarazenekar (az Operaház "nagy zenekarának" fiatal tagjaiból álló társaságának) vezénylését. Ez a koncert az Operaházban realizálódott, minden reklám ellenére "fél ház" előtt. Bár Nureyevet nem izgatta a "fél ház", de minket annál jobban... Mert tudtuk, hogy Nureyev majdhogynem ismeretlen volt a nagyközönség előtt.

Nureyev és Bokor között a "Cristoforo" próbái alatt rengeteg szakmai beszélgetés folyt, és - akár hiszik, akár nem - egy olyan bizalmatlan személyiség, mint Nureyev, fokozatosan kezdett megbízni Bokorban és megkedvelte. A balettverseny végül is egy közös ötlet eredménye.

Amikor Nureyev majd két hónapig egyedül volt Pesten, és sajnos egyre betegebb lett: például a hotelből, ahol lakott, többször is orvost hivatott Bokorral az éjszaka kellős közepén. Miután ebben az időben nem volt vele senki, se inas, se társ, se "barát" (bár igazi barátja soha se volt), így fokozatosan függőségbe kerültek egymással.

Nureyev Budapesten néha órákig ült Bokor irodájában, és beszélgettek különböző művészi tervekről, így a leendő versenyről is. Nureyev, mikor elment, nem lévén barátja, ügynöke, alapítványa, még nyugati viszonylatban is óriási orvosi és telefonszámlát hagyott maga után, melyeket részben Bokornak kellett saját zsebből kifizetnie. Mindezért cserébe elkötelezte magát a verseny megvalósítása mellett.

A budapesti balettverseny közös ötletük volt. Nureyevnek tetszett, hogy a verseny a neve alatt fusson. Meglepetésnek szánta az eseményt. Természetesen ő szeretett volna a zsűri elnöke lenni, és részben ő is javasolta volna a zsűritagok összeállítását. Bokor meggyőzte őt, hogy ez lenne az első balettverseny a világon, amihez egy nagy balettművész neve fűződne. Így lett a mi "Agon"-unk, hogy éljek e nagy balett címével, az Ő "emlékének" szentelve. Nureyev 1938. március 17-én született, és az első, 1994-es budapesti versenyre már halott volt.